Elindulni egy úton könnyű, rajta maradni már annál nehezebb.
Számtalanszor próbálkoztam már, sok mindennel az életem során, melybe belevágtam, aztán abbahagytam. Belső vagy külső tényezők miatt, az most mindegy.
Viszont tudod mi a lényeg?
Hogy szeretem újra és újra elkezdeni ezeket a küzdelmeket. S szeretném azt hinni, hogy ez az, ami igazán lényeges. Lehet, hogy feladtam, hogy elestem, de képes vagyok felállni leporolni az összekoszolt nadrágomat, venni pár mély lélegzetet és újra elkezdeni a harcot.
Küzdeni, Istenemre mondom nem mindig egyszerű. Vannak olyan napok amelyeken szinte csak átfutsz, s ezer másik olyan is, amin kínok várnak. Szerintem hagyjuk azt, hogy ez az, ami igazán erősít, meg felvértez, mert ....-ra mondom, hogy nagyon büszke vagyok arra, akinek ez megy, de sokan vagyunk, akiknek nem. Ha rossz napod van, akkor szerintem ne félj kimondani, hogy rossz napod van. Lehet, hogy tökéletesnek akarod mutatni magad, hogy minden szipiszuper, de pont a sebezhető oldalad mutatása az, ami igazán emberré tesz. Mert igenis egy érző ember vagy, s ezt nem szabadna szégyellened.
Tudjátok én nagyon sokáig szégyelltem az érzékenységemet, s még most is van számtalan olyan pillanat, amikor nem vagyok jóban vele. Viszont ez az én részem, ez vagyok én. Egy érzelmekkel túlfűtött lány.
Na, de ne térjek el a tárgytól, amúgy sajnálom hajlamos vagyok rá, ha már annyi minden cikázik a fejemben, amit megszeretnék osztani másokkal.
Szóval, igenis vannak rossz napok, a küzdelmeink során, s ez így is van rendjén. Ne akarjunk erősnek látszani, mikor nagyon is tudjuk, hogy éppen padlón vagyunk. Azzal csak magunknak ártunk.
Tudjátok mit? Itt egy 5-ös lista egy olyan lánytól, aki sokat küzdött már az életében, aki érte már el saját célját, s aki bukott is már el, s aki őszintén bevallja, hogy küzdeni néha piszkosul nehéz.
1. Nem baj, ha a padlóra kerültél!
Az élet tartogat számos meglepetést, ezt mind tudjuk. Néha olyan mint egy ember, aki eléd áll az utcán és fellök, csak azért mert megteheti. De ezt nem kell szégyelleni! Tudod miért? Mert mindenkivel megesik. Sokan kötünk még ott ki melletted, ne félj. A lényeg, hogy feltudj onnan kelni, bemutatni neki és tovább menni.
2. Segítséget kérni nem szégyen!
/Már megint ez a szégyen szó. - Nem terelek, ezt majd egy másik bejegyzésre hagyom, mert az is egy fontos téma./ Tudjátok, hogy az emberek többsége, nem mer, nem akar, vagy egyenesen fél segítséget kérni? Ezt nagyon sok tanulmányban megállapították már. /Ez is megér majd egy másik bejegyzést is, témának!/ Azt gondoljuk, hogy ha segítséget kérünk, akkor kimutatjuk a gyengeségeinket, a félelmeinket, attól pedig Isten őrizzen, hogy ezt megtegyük. Ez az egyik legnagyobb butaság, amit életemben hallottam! Emberek vagyunk, valamit egyszerűen nem bírunk el segítség nélkül megcsinálni, s ez is így van jól. Az értelmes emberek sosem fognak ítélkezni feletted emiatt, sőt örülni fognak neki, ha őket kérted, meg hiszen megmutattad nekik csupán magával a kéréssel, hogy mennyire bízol bennük. Szóval, ne félj segítséget kérni!
3. A lassú tempó, általában a jobb tempó!
Hajlamosak vagyunk arra, hogy mindent azonnal akarjunk megszerezni. Viszont ez sok esetben lehetetlen, s nem is egészséges. Nem azt mondom, hogy ha megteheted, akkor ne lépj nagy mértékben. De, ha egy nagyobb volumenű dologról van szó, ne kapkod el a dolgokat. A sietség és az oda nem figyelés még sok problémát okozhat. Érdemes, többször felmérni, hogy éppen hol tartunk, mennyit haladtunk, jó irányban járunk e még. Mert mi történik, akkor ha leléptél már a helyes útról, és csak a hatalmas fal közeledtével veszed észre, hogy ez megtörtént?
4. Bízz önmagadban!
Tudom, tudom! A legnehezebb mind közül, viszont a legfontosabb! Sokszor volt, hogy nem bíztam a saját ítélőképességemben, a saját ötleteimben, vagy a megérzéseimben. S rendszerint meg is bántam ezeket. Később mindez pedig annyi negatív érzéssel töltött el, hogy még nehezebb volt az úton maradás. Szóval, igen is tessék bízni önmagunkban! Tudom, hogy nehéz, de ha képes vagy kiépíteni egy rutint magadban, hogy mindig mikor önmagad ellen akarsz vallani, megállsz egy pillanatra és végig gondolod a tetteidet, akkor képes leszel a helyes döntést meghozni.
5. Tudd, hogy hol vannak a határaid!
Magamat alapul véve tudom, hogy mi emberek bizony képesek vagyunk magunkat a végtelenségig hajtani. Amikor még egy kicsivel tovább feszíted a húrt, azt kockáztatod, hogy elfog pattani. S ha ennek a kockázatnak nagy az aránya, akkor több mint valószínű, hogy egy olyan határt lépsz át, amit nem kellene. Az egészséged, és ez nem csak a fizikai hanem a szellemire is éppolyan érvényes, az egyik legfontosabb dolog a világon. A legegyszerűbb, ha határokat állítasz és figyelembe veszed, mennyire kerültél közel hozzájuk a célod elérése során. Így egyszerűbb kézben tartani a dolgokat, ha úgy érzed szünet kell, akkor tarts azt. Meg állni egy pillanatra, vagy feladni nem szégyen! Ember vagy, emberek vagyunk és a képességeink végesek. Dolgozz azon, hogy ki tud magadból hozni a legjobbat, de nem többet és nem is kevesebbet. Az aranyközépút szokták mondani mindig ideális ilyen esetben.
"Légy erős! És higgyél magadban! És tartsd a nehezet, könnyűnek. És a küzdelmet gyönyörűnek. Az élet: kalandtúra!"
-Müller Péter
Nos, ezek után remélem valakinek hasznos volt ez a kis bejegyzés részemről. Én nagyon élveztem a megírását. Sok más gondolat is felötlött bennem ennek hatására.
Na, de ezek már egy másik poszt témái lesznek.
Ti mit gondoltok, a saját küzdelmek hullámvasútjáról?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése